Az idén november utolsó vasárnapján gyújtottuk meg az első adventi gyertyát...
...az advent, a csend ideje azonban, ma éjfélkor kezdődik... december első napjának első perceiben...
Hihetetlenül nehéz hónapok vannak mögöttünk. Egy láthatatlan ellenséggel kell küzdenünk, aminek nyomában halál, könny és fájdalom jár... Ahhoz, hogy legyen erőnk a további küzdelemhez kell a csend, a belső béke, amiből meríthetünk... hogy képesek legyünk bizakodást, reményt sugározni gyermekeink felé...
Töltsük fel lelkünket a zene segítségével fénnyel, erővel, bizakodással - reménnyel...
Itt a hétvége. Mindig, minden családban komoly fejtörést okoz, hogy mi legyen a kaja... Legyen jó, legyen olcsó, legyen gyors (jusson még idő + erő hétvégi barangoláshoz, bulizáshoz is).
Van egy tippem! Most csináld meg a Mikulás egyik kedvencét a családnak! Reméljük imádni fogják és ezt kérik majd Karácsonyra is!
liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz, olaj a sütéshez
A brokkolit sós vízben megfőzzük. Nem kell sok neki, 5-8 perc alatt megpuhul. Jó ha a vízébe teszel egy csipetnyi szódabikarbónát, így megmarad a szép friss zöld színe. Amíg fő lereszelünk két kemény tojást (ez különleges ízt ad a tölteléknek!) meg egy szeletnyi sajtot, csipet sót, borsot, egy gerezd zúzott foghagymát. Ezeket alaposan összekeverjük. A csirkemellet ügyesen felvágjuk. (Nem elvágjuk!) Úgy, hogy az egyik fele ráhajtható legyen a töltelékre, amit a húsra halmozzunk...
Ha ez megvan, az egyik felét ráhajtjuk, a széleit jól lenyomkodjuk, majd a rántott húsnál szokásos módon, lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, majd olajban pirosra sütjük. A félősebbek összetűzhetik hústűvel vagy fogpiszkálóval, de ha ügyesen panírozzuk, nem folyik ki a töltelék anélkül sem. Gyönyörű szeletek lesznek.
Nézzétek meg jól ezt a lábast! Ötven éves! Azóta bírja a strapát - öntött vas! Működő, muzeális darabja életemnek!
Voilá! Ilyen lett!
Ezt zöldborsós, zöldaranyos (petrezselymet hívják így az igazi nagy szakácsok) rizzsel tálaltam, tettem a tálra még a maradék brokkolis, tojásos keverékből is.
Csupa zöld, csupa friss, ízes finomság...
Ja!...hogy ne legyen annyira zöld, kínáltam mellé reszelt céklát is, ami nálunk mindig van a hűtőben...
A tojásos-sajtos brokkolikrém pirítóssal önálló fogásként is fogyasztható, a reszelt cékla pedig ajánlatos mindennap egy kis tálkával! Immunerősítő vitaminbomba mind a kettő! (Ami nem hátrány: pillanatok alatt elkészíthető!)
Óriási a fejetlenség így a finisben, ráadásul nem túl jó a hangulat sem - tájékoztatott egy, magát megnevezni nem kívánó manó Mikulandból. Elmondása szerint, a borús hangulatnak az az oka, hogy eljutottak az Öreghez (jaj, bocs') Mikuláshoz a képek a maszkos csokoládé Mikulásokról. Erre, felvonta a szemöldökét, majd kiment sétálni a havas erdőbe... Informátorom tájékoztatása szerint ilyen szemöldök felvonás még nem fordult elő, mióta ő Mikulandban él! (pedig annak már több száz éve) A Mikulás mindig vidám még a kéménybe szorulásokat is kalandként éli meg, hosszasan meséli hogyan szabadult ki egy-egy ilyen helyzetből...
- Nem tetszettek neki? Pedig óriási sikerük van, nagy rájuk a kereslet...
- Nemcsak ez a baja. Ez az egész pandémiás helyzet nagy kihívás nekünk...
Majd hosszasan mesélte, hogy a pandémia híre mennyire elkeserítette Mikulást, a feleségét, a rénszarvasokat és a manókat, cuzámen az egész Mikulás kolóniát. Szívük szakad meg a sok beteg emberért, az eltávozottakért, a gyerekekért. Ráadásul - mondta - a gyerekektől kapott kívánság listák szinte mindegyikében szerepel, hogy maszkot is kérnek a csomagba! De nem ám akármilyent! Mikulás portrést, Rudolfos pirosorrúst, Mignionost, Pokemonost, cicásat, macskásat, bocsisat.... ne is soroljuk tovább, mert elmondani is hosszú... Jó, jó, hogy tud varázsolni, de hol van neki ahhoz is már ennyi energiája?
Na ezt ne írd meg! Csak neked mondom: Clarissa, tudod a Rudolf felesége végleg betette nála a kaput! Rászólt, rá mert szólni!!!! Az Öregre! Bizony.... Így:
- Magának is kell ám maszk, azt ugye tudja? Még ha az uram röpködteti is... Különben meg nem is értem? Miért kell neki is mennie? Mi van ha eléri a vírus? Mi lesz azzal a gyönyörű piros orrával, ha majd tüsszög?
- Ne pampogj már Clarissa, ne pampogj! - mordult rá. - Égi rénszarvasokat, őzikéket, manókat és Mikulást nem ér el a Covid (remélhetőleg). Foglalkozz inkább a maszkok készítésével, ne a szád járjon...
- Az a manók dolga, nem az enyém.. - feleselt Clarissa. - Inkább levágom a szakállát, mert ez a hosszú bodor-fodor nem fér be a maszk alá...
Na ekkor az öreg nagyon begorombult! Miiiiiii??????....hogy az ő fenséges szakállát levagdosni???- mesélte a magát megnevezni nem kívánó forrásom (... manó). Összevonta a szemöldökét, felemelte mutatóujját és Clarissa szájára varázsolt egy zippzármintás maszkot.
Tiszta röhögséges lett, a maszk akasztójától egészen lekonyult a füle, pedig arra nagyon büszke, fényesre kefélgeti, hegyezgeti, hogy szépen keretezzék a szarvacskáit... Na, most megkapta! Hiába motyogja a maszk mögül, hogy őzeknek nem kell maszk, a kutyáknak se kötelező lent a Földön... Az Öreg hajthatatlan, viselnie kell, egyelőre...
Ki tudja meddig, mert az Öreg a nagy fejetlenségtől menekülve most kint sétálgat az erdőben, szellőzteti a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai...
Sokáig ugyan nem sétálgathat, mert még bőven van dolga! Az idei Mikulás díjast is meg kell még választaniuk! Erről hamarosan beszámol a Mikulás Blogozin! Csak itt! Csak neked!
Gyere máskor is!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg bátran,hátha tetszik a többieknek is! Köszi! )
Nagy a bonyodalom, de azért ne higgyetek ennek a rosszarcú macskának!
A Mikulás: JÖN! JÖN! JÖN!
Ha én mondom, nekem elhiheted! Napi kapcsolatban ugyan nem vagyok az Öreggel, de tudok róla egyet, s mást. Rokonok vagyunk. Névrokonok. Ez nem csalás, nem ámítás! Aki nem hiszi járjon utána! Nem kell messzire mennie, csak az újpesti városházáig. Ott, ha belelapoz a nagy anyakönyvbe, bárki megtalálhat - a megfelelő évszámnál, de azt már nem írom ide... Érdemes odamenni, gyönyörű szép szecessziós épület, már a látványa is megér egy kirándulást...
Ráadásul most már karácsonyi díszben is pompázik Újpest, a szülőhelyem....
Szóval a vezetéknevem Mikuláslett, a keresztségben az Anna Mária nevet kaptam. Így, külön írva. Ennek jelentősége van. Az apai nagyanyám neve volt Anna, az anyai nagyanyámé Mária. A szüleim az irántuk érzett szeretetüket akarták ezzel a névadással kifejezni.
Így aztán Mikulás Anna Máriaként éltem az életem.
Hogy milyen volt nőként Mikulásnak lenni? Hm. Kalandos, de erről majd még mesélek...
Itt látható a kis Mikuláska meg a mamája:
Innentől kezdve éltem, éldegéltem, hol boldogan, hol nem - az emberlánya már csak ilyen, még akkor is, ha éppen ő is Mikulás...
Jó sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtudjam, nem vagyok akárki! Nem ám! Kétlábon járó marketing bomba vagyok!
Mindezt legkedvesebb és legszuperebb marketing szakemberemtől, László Mónitól tudtam meg, a Personal Branding nevű professzionális szakmai blog olvasásakor. ( ITT olvashatod őt, érdemes!)
Kiderült - ahogy László Móni írja:
"Ki a legerősebb márka a világon? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, mivel közeledik az év vége hamarosan a legkülönbözőbb listákkal és álláspontokkal szembesülünk. A Quietroom csapata úgy gondolta, hogy leteszi a voksát és a Mikulásra szavaz. A felesleges kérdéseket megelőzendő illetve, hogy a márka jellemzők se maradjanak rejtve egy brand bookot is összeállítottak." ( Klikk a cikkhez!)
Na? Levegőt nem kaptam, szavam elakadt...
Aztán elgondolkodtam, ha már én is Mikulás vagyok és így, egy valóságos marketing bomba, akkor ideje robbantani.
Ezért hoztam létre ezt a blogot kedves olvasók, szerkik és mindenki, hogy esetlen gondolataimmal, történeteimmel megajándékozhassalak benneteket.
Remélem kellemes perceket tudok majd nektek szerezni és nem csalódtok a földi Mikulásban sem!
Ölelés és hohohó - kicsiknek, nagyoknak, mindenkinek: Mikulás Anna, a blog szerzője
Friss csak a Mikulás Blogozin olvasóinak:
A Mikulás farmon már nagy a készülődés, hiszen csak 14 nap van az indulásig! Akadnak problémák, mert Rudolf rénszarvas felesége, Clarissa mindig megcsinálja a feszkót évek óta. Azért pöröl az Öreggel, hogy miért nem vesz már egy szuper sugárhajtásos szánt a régi ócska tákolmány helyett. Szerinte, Rudolf izületei már nem bírják annyira a strapát, meg különben is ennyi év után már járna neki is ennyi luxus. Az Öreg és Rudolf nem értenek egyet vele, mert szerintük a régi szánkó igazi mestermunka. Masszív, elpusztíthatatlan, gyönyörű cifra - neves mesterek faragták, ácsolták ébenfából. A vita most éppen hangos szóváltásba csapott át, de az ajándékok csomagolása azért zavartalanul folyik a manók segítségével. Úgy, hogy elkezdődhet a visszaszámlálás... Röpke két hét és már röpülnek felétek...)
Készülődjetek ti is! Várjátok a Mikulást! JÖN!
(fotók: saját, pixabay, Újpest önkormányzat, media giphy)
Karinthy óta tudjuk, hogy nő és férfi között soha nem lehet békesség, mert mindkettő mást akar: a Nő a Férfit, a Férfi a Nőt... Nagy igazság egy nagy írótól! Éppen ezért, nincs annál felemelőbb, mint mikor azt tapasztaljuk, hogy a férfi (sőt! férfiak!) teljes mellszélességgel kiállnak egy nő mellett. Mint ahogy megtette ezt a Férfihang közéleti magazin szerkesztősége, mikor nyílt levelet írt a Nők Lapja szerkesztőségének Koronczay Lilla újságíró védelmében.
Íme a levél, teljes terjedelmében:
Tisztelt Nők Lapja Szerkesztősége!
Alulírott férfiszervezetek vezetői néhány gondolattal illetve építő szándékú kritikus észrevétellel szeretnénk önökhöz fordulni.
Csalódottan szemléltük, hogy egy a Mérő Vera nevével fémjelzett radikális feminista Facebook-csoport irányából érkező, elfogult, szakszerűtlen kritika kapcsán egyik újságírójukat, Koronczay Lillát megfosztották korábbi megbízásától és a kialakult körülmények őt ok nélküli nyilvános bocsánatkérésre, nyilvános kannosszajárásra szorították. Mindezt egy maximálisan jószándékú, empatikus, praktikus tanács miatt. Helytelennek gondoljuk szerkesztőségük indokolatlan meghajlását egy lejárató kampány előtt. Egyrészt azért, mert régi sajtó hagyomány, hogy a lapok tanácsadó rovatait egy egyéni élettapasztalattal és markáns egyéni véleménnyel rendelkező újságíróra bízzák, akinek véleményét épphogy egyéni, sajátos látásmódja miatt keresik azok, akiknek az egybe vág saját ízlésükkel és igényükkel. Egy női lap tanácsadó rovata pedig nem egy feminista szabályrendszer szerint tevékenykedő, akkut problémákat megoldó, azonnali áldozatsegítő központ, hanem egy önálló véleményt közlő irodalmi produktum.
Másrészt a kritikát megfogalmazó Mérő Vera és társai olyan józan célokon túlterjeszkedő, egyértelműen családromboló megközelítést propagáltak, amely egyáltalán nem egy minden szakember által üdvözítőnek gondolt konfliktuskezelési és családpszichológiai megközelítés. Ráadásul Mérő Vera egy olyan civilszervezet (NANE) anyagait ajánlotta mindenki figyelmébe, mint mérvadó szakmai megközelítést, amelyről régen tudhatjuk, hogy “szakmai” irányelveit egy nemzetközi szélhámos álpszichoterapeutával, Szil Péterrel íratja. A korábban a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom néven működő civilszervezet már több mint egy évtizeddel ezelőtt nemzetközi nyomozással kiderítette, hogy bár Szil Péter pszichoterapeutaként hivatkozott magára és ebben a látszólagos minőségében vállat megbízásokat, holott egyetlen állam felsőoktatási intézményében sem szerzett ilyen irányú diplomát, felsőfokú képzettséget. Köztudott tény, hogy a NANE ennek tudatában, ennek ellenére is szakmai irányelveinek kidolgozójaként, „szaktanácsadóként” alkalmazza őt továbbra is. A NANE „szakmaiságáról” az is sokat elmond, hogy telefonos segítői többször is elutasítottak párkapcsolati erőszak áldozatává vált férfiakat pusztán a nemük miatt, mondván, hogy ők nősegítő szervezet, férfiakkal nem foglalkoznak. Erre kiképzett, állami támogatásból dolgozó segítőnek ilyent mondani egy krízis helyzetben lévő embernek szerintünk nem csak közszolgálati értelemben etikátlan, de általában súlyos felelőtlenség, mellesleg szexista, nemi alapú diszkrimináció. Az efféle „szakmai” háttérből megfogalmazott ajánlásokat kizárólagosan érvényes szakmai megközelítésként ábrázolni szintén végtelenül képmutató és súlyos morális aggályokat felvető cselekmény.
A Mérő Vera nevével fémjelzett radikális feminista csoport betörése a Nők Lapja munkájába azt a veszélyt hordozza magában, hogy a férfiellenes, a nőket a férfiak ellen fordító „tanácsok” kapnak majd nagy nyilvánosságot az Önök lapjában is. A kérdés csak költői: a családellenes, a felek közötti mediácitót, közvetítést kizáró, rögtön hatósági fellépést sürgető, Isztambuli Egyezményt támogató radikális feministák vajon menyire kívánnák védeni a hazánkban leginkább vágyott együttélési formát, a családot? Manapság egyértelmű, hogy a súlyosan diszkriminatív, férfiellenes jogalkalmazási gyakorlat eredményeként a válással egy férfi annyit veszíthet, hogy az akár az öngyilkosságba vezető út első lépése is lehet számára. A szükségtelenül szétrobbantott, végsőkig diszfunkcionálissá tett családok számával párhuzamosan pedig az apátlanul felnövekvő gyermekek száma is szaporodik, ami a gyermekek számára rendkívül súlyos veszélyeket hordoz.
Amennyire kritikával kívánjuk illetni, hogy szerkesztőségük meghajlott a kívülről érkező rossz szándékú támadás előtt, ahelyett, hogy védelmezte volna szerzőjének gondolati- és véleményszabadságát és írói függetlenségét, annyira szeretnénk kifejezni hálánkat Koronczay Lillának, a bölcs, mérsékelt és empatikus tanácsért, amely jó példája lehet egy kellően megfontolt családpszichológiai megközelítésnek. Remek példája annak a hozzáállásnak, amely a mai magyar sajtóból szinte teljesen hiányzik a férfiak felé, sőt épp ennek ellenkezőjét: a szüntelen és rosszhiszemű kritikát, lejáratást mutatja fel.
Ezúton is kívánunk Önöknek független és sikeres szerkesztőségi munkát!
Toplak Zoltán, Valódi Egyenlőségért Civil Társaság elnöke
Csuzi Attila, Férfihang Civil Társaság elnöke
(A Férfihang közéleti magazin IDE kattintva érhető el.)
Hopsz! Ez a történet a másik oldalról nézve...
Lehetséges, hogy újra kellene értékelni a történteket?
Mi történik akkor, ha egy szegényes józsefvárosi bérház, leghátsó, udvari lakásában, egy 17 éves lányka, színházi újságot lapozgatva álmodik egy nagyon, nagyon szépet és merészet? Mondjuk azt, hogy ő szépségkirálynő lesz? Majd milliomos úrfi irigyelt hitvese, a filmvászon ünnepelt csillaga? Többnyire semmi. A nagy álom, álom marad - a szépséges lányka feleségül megy a közeli férfiszabó csámpás és nagyképű fiához ( övé lesz az üzlet, gyerekem! - mondja a Mamuska, a Papuska meg rákontráz: úgy ám!). Születik 2-3 gyereke, megtanul főzni, sőt sütni is! Tökélyre fejleszti a meggyes-mákos pite receptjét - közben csendesen megöregszik s már a barátnőknek sem emlegeti fel azt a hóeséses téli délutánt, amikor arra gondolt, hogy jelentkezik a szépségversenyre, amit a színházi lapban hirdettek...
- Játszunk el a gondolattal... mi van, ha az a kislány, ott a Józsefvárosban nemcsak gondol arra, hogy jelentkezik a SzínháziÉletben meghirdetett szépségversenyre, hanem meg is teszi? - tettem fel a kérdést legkedvesebb kortárs írómnak, Köves Józsefnek.
- Akkor? Esetleg megnyeri a szépségversenyt, s onnantól kezdve olyan kalandossá válik az élete, hogy a története már regénybe kívánkozik.
- Ez történt Gál (Goldstein) Júliával, a józsefvárosi szegény zsidó család leánykájával, akiről a legújabb, most megjelent könyved az Isten veled, Tiszavirág! szól. Valóban nagyon érdekes a története. Már önmagában az, hogy el tudott indulni a megmérettetésen és nyerni is tudott! Ráadásul úgy, hogy második helyre szorította a későbbi hollywoodi híres-hírhedt színésznőt, Gábor Zsazsát.
- Igen. Akkor, a Színházi Élet szervezte éves szépségverseny rangos társadalmi eseménynek számított. A nagypolgárság krémje vett részt rajta, gazdag családok engedték sőt! küldték eladó sorba került lányaikat az eseményre! A legjobb lehetőség volt arra, hogy megmutassák magukat a világnak, hírnevet és azzal együtt tehetős férjet, jó partit találjanak. Elegáns, a legkényesebb igényeket is kielégítő rendezvény volt, amit a Színházi Élet szerkesztősége, a megvesztegethetetlen, kitűnő újságírókat foglalkoztató Incze Sándor főszerkesztő személye garantált. A Színházi Élet a maga nagyon kulturált társasági koncepciójával nemcsak az akkori sajtóból magasodott ki, máig is utolérhetetlenül színes, színvonalas lap volt. Az " Intimpista"szerény pletykarovat volt, bármelyik mai újsághoz képest...
( Filmhíradó tudósítása a szépségversenyről. A fehér ruhás Gál Júlia, baloldalán Gábor Zsazsa)
- Júlia, tehát nyert, ő lett 1933-ban Miss Hungary. Innentől kezdve megnyílt előtte a világ! Utazhatott Madridba a Miss Európa versenyre, de előtte még megmutathatta magát Párizsban a világ elitjének...
- Hogyne!Több gazdag, rangos kérője között még egy maharadzsa is volt. Ám az ő választottja nem egy angol lord, nem egy indiai maharadzsa lett, hanem egy dél-amerikai "vajkirály" bizonyos Jose Klein, akit nyugodtan nevezhetünk Józsinak is, Jose helyett, hiszen egy Erdélyből kivándorolt magyar fiatalemberről van szó. Aki, úgy tűnik halálosan beleszeretett Gál Julikába. Látta egy pillanatra Párizsban, (véletlenül mindketten ugyanabban a hotelben szálltak meg), napokig nézegette a Színházi Élet címlapján. Aztán fogta magát, Budapestre utazott, bement egyenesen a Színházi Élet szerkesztőségébe és megkérte a szépségkirálynő kezét Incze Sándor főszerkesztőtől. Ez bizony nem az a szokványos lánykérés! Hogy mégsem lett akkor eljegyzés, az annak tudható be, hogy a napilapok villám gyorsan kiderítették, hogy Jose Klein egy hétpróbás szélhámos, aki sokakat átvert, kifosztott, becsapott. Erdélyből menekülnie kellett, annyira, hogy dél-amerikáig meg sem állt. Gál Júlia végtelenül elkeseredetten, lemondott a fiatalemberről. De nem végleg. Két év múlva, miután a férfi, kinti "vajkirályi" vagyonából kifizette az itthon hagyott károsultakat, újra megkereste Julikát, aki ezúttal igent mondott a lánykérésre. Azzal a jeggyel, amit a férfi küldött neki, felszállt egy óceánjáróra és Amerika felé vette útját. Kubában találkoztak (ami akkor még nem egy forradalmi sziget volt, hanem a gazdag amerikaiak luxus üdülőhelye) és egy hajón, romantikus körülmények között összeházasodtak. A történet csattanója: alig egy hónap múlva el is váltak. A válást Gál Júlia kezdeményezte...
- Ez egy gyönyörű lányregény lenne, de nem az! Valóságos történet, amit korabeli dokumentumok, újságcikkek alapján formáltál regénnyé. Olyan regénnyé, ami tűpontosan ábrázolja a múlt század húszas, harmincas éveinek a korrajzát, szellemiségét. Így összerakni a történetet, rengeteg munkádba kerülhetett. Mennyi ideig dolgoztál rajta?
- Körülbelül másféléves kutatómunka előzte meg a regény megírását, annak ellenére, hogy nem volt idegen előttem ez a terület. Hiszen pár éve, ha jól emlékszem a dátumra, 2016-ban az ünnepi könyvhétre készültem el az Elfelejtett királynők című kötetemmel, ami a magyarországi szépségversenyek, a magyar szépségkirálynők történetét foglalja össze. Az első királynőtől Simon Böskétől, Tasnády-Fekete Márián, Gábor Zsazsán át a tragikus sorsú Molnár Csilláig. Annak kapcsán mondta egyik kedves újságíró ismerősöm - te, hogy ebben a kötetben benne van legalább két lányregény... Egyet hát megírtam a történetekből...
Olyan hangulata van a regénynek, ami átölel, s visszaröpít már régen elment dédanyáink, nagyanyáink ifjúságának világába. Könnyedén, finom humorral átszőve festi elénk a kor eleganciáját, úgy, hogy közben ma is érvényes társadalmi kérdésekre is rávilágít, a válaszokat keresve számos a nőket érintő témában. Amelyekre a múltból okulva, a ma ifjúságának kell megtalálnia a válaszokat... Ehhez pedig, szerintem, kihagyhatatlan Köves József regénye....
(videó: Filmhíradók Online - Köszönet érte a Nemzeti Filmintézet Filmarchivumának!)
Sokan ismerték, de nem elegen. A jazz művelői és szerelmesei a megmondhatói igazán, hogy mennyire nincs még ma sem kialakult kultúrája, értő közönsége a műfajnak Magyarországon. Pedig parádés élményben lehet részük a zenekedvelőknek egy-egy produkció kapcsán. Erről a Benkó Dixiland Band rajongói tudnának mesélni igazán, s ők tudnának szólni Kósa Zsuzsáról is, aki jó néhányszor fellépett a zenekarral. Hol vokalistaként, hol szólistaként. Fantasztikusan énekelt...
Hallga csak...
Mikor megláttam az üzenetet, úgy szakadt ki belőlem a sírás, hogy azt éreztem azonnal megfulladok. Nem a könnyektől, hanem a szívemet szorító fájdalomtól...
Be kell vallanom, nem Zsuzsát sirattam igazán, hanem a húgát Sugit, s vele együtt a közös boldog-boldogtalan ifjúságunkat...
De menjünk szépen sorba. Kósa Sugi - teljes nevén Seress Gáborné, Kósa Gyöngyvér- üzenetet tett közzé a facebookon.
Így szól az üzenet:
"Kérlek segíts,h.legolcsóbb temetést ki tudjuk fizetni Kósa Zsuzsa jazz énekesnőnek! MagNet Bank16200223-10097683 Köszöni testvére!"
Mi ez? Ez mi? Uramisten! Suginak, Seress Gáborfeleségének kéregetnie kell azért, hogy el tudja temetni a nővérét? Hol élünk? Még akkor is, ha ma már ez nem szégyen, hanem bevált gyakorlat, sokszor marketing fogás a nagyobb haszonért, még a milliós bevételeket besöprő online portáloknál is?
Döbbenet...
Kósa Zsuzsáról...
...azt tudhatta mindenki, hogy egyike volt annak a triónak ( Miklós Péter, Papp Márta, Kósa Zsuzsa), akik 1968-ban, elsőként végeztek a Zeneakadémia jazz-tanszakán. Zsuzsa először tanított, majd később, hogy kis családját támogathassa - az éjszakában kezdett énekelni. Fellépett a Moulin Rougeban, a Maximban, amik - minden rosszízű híresztelés ellenére - nem a szokványos éjszakai bárokként működtek. Színvonalas revüműsort is adtak, neves fellépők közreműködésével.
Kósa Zsuzsa, ami a hangját illeti, akár világhírnévre is szert tehetett volna, ha nem olyannak születik, amilyennek. Igen. Túlsúlyos volt, bár úgy is nagyon csinos. Olyan gömbölyűen volt kerek egész - nagyszerű nő. Az elpusztíthatatlan jókedvével, a harsány nevetéseivel, a munkabírásával, a hatalmas hangjával. Annak, hogy nem lett világhírű, talán az volt az oka, hogy a nem szépséges énekesnőkre akkor még Európa nyugati fele sem volt annyira felkészülve, mint az USA. Hiába énekelt történetesen az az énekesnő jazzt, profin. Európa nem ölelte magához a magyar énekesnőt, akkor sem, amikor nyugati bárokban énekelt. Így nem tudott hatalmas vagyont gyűjteni, tartalékokat felhalmozni. Csak egyet tudott: segíteni a húgán és az unokaöccsén ahogy tőle tellett. Nekik nagyon nagy szükségük volt rá....
Tragédiák sorát élték át...
Közös történetünk Kósa Sugival és Seress Gáborral Újpesten, a Derkovits Ifjúsági Klubban kezdődött, 1970-ben.
Működött ott egy irodalmi kör, ahova mindannyian lejártunk. Sugi és Gábor ott ismerkedtek meg. Nem sokkal később össze is házasodtak. Mi, a férjem és én, már előtte is ismertük egymást. A fiúkat nemcsak a közös hobby, érdeklődési kör kovácsolta barátokká. A férjem kitűnő fotós volt. Gábor írásaihoz készített illusztrációkat az újpesti utcákon, tereken, piacon... Lassanként a közös munkájuk is elkezdődött - volna... ha nem történik meg a tragédia...
Seress Gábor...
...éppúgy - mint szinte mindannyian, akik a "Derko" irodalmi körébe jártunk - szoba-konyhás lakásban nőtt fel Újpesten. Nagy szegénységben éltünk, amit ellenpontozott az érzelem teli, ingergazdag környezet. Az emberek, sorsok tapintható közelsége... Ezért is tudott Seress Gábor különleges érzékenységgel, lényeglátással írni a világ ügyes-bajos dolgairól. Na és persze, utánozhatatlanul tehetséges volt. A génjeiben hordta az írás tudományát. Valósággal zsonglőrködött a szavakkal...
Szinte üstökösként robbant be a magyar médiába, amikor egyik írásával megnyerte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tehetségkutató pályázatát. Akkoriban kötelező volt minden újságírónak egy évet valamelyik üzemilapnál eltölteni, gyakornokként, hogy megismerje a munka világát. Gábor a Telefon című laphoz került, majd az egy év elteltével, a polgári értékekkel bíró Magyar Nemzet munkatársa lehetett. Rengeteget írt, írásait szinte minden reggel megemlítették a Kossuth rádióban, a lapszemlében. Nem sokáig. A villám gyorsan belevágott az életébe, az életükbe. Akkor már egy családként éltek, a feleségével Sugival, annak nővérével, Zsuzsával, Újpalotán. Sőt! Megszületett közös kisfiúk Dániel is.
A villám, egy "Hogy értsük ezt?" című publicisztika volt, ami az akkori Népszabadságban jelent meg. Hatalmasat csapott, gyilkos erejűt... Az írás reflexió volt Seress, Zsiga bácsi című cikkére, ami egy elszegényedett grófról szólt, akit családjával együtt a Hortobágyra deportáltak (kitelepítettek), a Rákosi rendszerben, ahelyett, hogy a szaktudását használták volna...
A történtekről éppen a közelmúltban írt részletes alapossággal az Élet és Irodalom hasábjain Martin József,újságíró, a Magyar Nemzet egykori főszerkesztő-helyettese, egyetemi tanár.
"A tények visszapergetésével tartozunk Seress Gábor emlékének és önmagunknak is. - írja Martin József.
...Népszabadság augusztusi 27-i számában Hogy értsük ezt? címmel, szignó nélkül megjelent dörgedelmet nyilván sajátjának tekintette a pártközpont. Talán a hetvenes évek balos visszarendeződési kísérleteinek ideológiai nyomait is fölfedezhetjük a visszatetszően vaskalapos cikken, amely szinte ugyanolyan hosszú, mint a Zsiga bácsi, és amely a Magyar Nemzet és a szerző szemére veti, hogy elsiklik a „történelmi igazságtevés” felett, védi az egykori grófot, aki nyilván „munkához nem szokott életmódot folytatott”, ráadásul a náci időkből származó szavakat használ – „deportálás”, „gettó” –, de nem érdemes tovább sorolni a csúnyán demagóg, ideológiailag szélsőségesen elfogult cikk „érveit”. A pártlap és még inkább az Agitációs és Propaganda Osztály ideiglenesen bár, de győzött: Jogos bírálat címen két nap múlva a Magyar Nemzet hasábjain a Mihályfi Ernő vezette szerkesztőség erős önkritikát gyakorolt, mert „a riport nem felelt meg a Hazafias Népfront politikájának”. A pártközpontnak írt feljegyzésekből, amelyeket említett kötetében Murányi Gábor publikált, valóban az derül ki, hogy a lap egykori nagynevű újságírói egymásra mutogatva próbáltak kibújni a közlés felelőssége alól. De azért mentegetőzésük, meghunyászkodásuk – keményebb, de nem föltétlenül igazságosabb szóval: gyávaságuk – fáitól látni kell az ideológiai sajtóirányítás sűrű erdejét, amelyben követni kellett a szigorú jelzéseket."
"...miközben a pártközpont fegyelmiket osztogatott az "ügy" szereplőinek, a lap pártszervezete védelmébe vette Rajcsányi Károly főszerkesztő-helyettest és alighanem magát a szerzőt (Seress Gábort - a szerk.) is. Aki a legkeservesebb büntetést szenvedte el, ami ifjú és lendületes újságírót érhet... nevezetesen nem írhatta alá cikkeit, csak névtelenül dolgozhatott, ám maradhatott a lapnál. "
- írja Martin József. (A teljes cikk a IDE kattintva olvasható.)
Sajnos anyagi súlya is volt a büntetésnek. A kezdő újságírók alapfizetése már akkoriban is kevés volt. Ehhez néhány flekkes (oldalas) teljesítmény társult. Keresni, jól keresni csak plusz írások honoráriumával lehetett. Seress Gábor a botrány után azonban hiába írt, a saját lapjának szerkesztői nem kockáztattak - nem közölték a még oly kiváló írásokat sem. Hogyne! Hiszen még a londoni Times is írt a cikkről! - legalábbis ezt lobogtatta a főszerkesztő, Mihályfy Ernő. A Seress házaspár a kisbabával a totális csőd felé közelített. Volt olyan napjuk, amikor szinte alig volt mit enniük. Emlékszem, egyik este csak úgy, beestünk hozzájuk. Gábor a konyhában, akkurátosan, egy szelet üres kenyérre karikázott egy darab keménytojást. - Mit csinálsz? - kérdeztem. - Díszítek. Ha már szegényes az ember vacsorája, legalább adjuk meg a módját - viccelődött. Nem nevettünk.
A családjuk helyzete robbanásig feszült. Hiper érzékenységű, karrierjét éppen bedőlni látó férfi, akit kínoz a szégyen a pénztelensége, tehetetlensége miatt - szinte még gyereklányként anyává lett nő - síró kisbabával nem éppen a legjobb combó - hogy stílszerű legyek...
Be is következett a baj. Gábor egy időre elköltözött a közös lakásukból. De folyamatosan rágta, őrölte magát. Még akkor sem jött igazán helyre, amikor rendeződni látszott a helyzete. A Magyar Nemzet új főszerkesztőt kapott Pethő Tibor személyében, aki feloldotta a büntetését. Írhatott újra, saját névvel. A cikkeit közölték is, ami már az erkölcsin túl, anyagi hasznot is hozott. A belső görcsei ekkor sem oldódtak igazán. A polgári lap szerkesztősége egészen más világ volt, mint az ő addigi világa. A környezet más kiállást várt el... így a tervei között nem egy utazás szerepelt első helyen, hanem az, hogy csináltat egy öltönyt... Ami nem is volt olyan nagyon kicsi terv, mert a konfekció öltönyök hordhatatlanok voltak, a csináltatott öltönyök pedig szinte megfizethetetlenek, különösen egy kisgyermekes apának...
...aztán egy tavaszi napon, egy baráti buliban, sok alkohollal körítve bevett egy ismeretlen eredetű, növényi alapú gyógyszert. Ki tudja miért? Újra megütötte egy szó, egy mondat, amitől úgy érezte nincs értelme tovább küzdeni? Lehet. Az ő sorsából is tudhatjuk, milyen súlya van egy szónak. Nem mindegy, hogy valaki deportálásnak mondja, írja a kitelepítést, amikor azt hivatalosan internálásnak kellene hívni(!?!)....
Vagy csak egyszerűen "jobban" akarta érezni magát a titokzatos csodaszertől? Olyan csodaszertől, amiről ő maga sem tudta mi az, aminek az orvosok sem tudták az ellenszerét... Elment örökre, 26 évesen... Magával vitt egy másik világba, számtalan megíratlan remekművet....
...s ezen a világon hagyott egy kisbabát és az anyját, aki még szinte ki sem nőtt a saját gyerekkorából...
Kósa Sugi...
Varrónőnek tanult. Ha nem így alakul a sorsa, ma talán menő divatszalonja lenne, vagy ő lenne híres divattervező. Ügyes keze van. Hosszú évekig az volt a legszebb ruhám, amit ő varrt. Ha nehezen is, de megküzdött a mindennapokkal, úgy, hogy megpróbált nem tudomást venni a láthatatlan bélyegről, amit az öngyilkosok társának homlokára rajzol a közvélemény. Küzdött a legnehezebb feladattal, amit egy nő kaphat az életben: pótolni az apát a gyermeke életében... Ezt a feladatot igazán jól még egyikünk sem ugrotta meg... Teltek az évek, s már-már úgy tűnt jóra fordul a sorsuk. A fia, Dani felnőtt. Jó érzéke volt a zenéhez, együttesben játszott...
...a villám újra lecsapott. Seress Dánieltautóbaleset érte. A sors ezúttal "kegyes" volt Sugárhoz, a fia túlélte a balesetet. Felépült a súlyos agysérülésből, de maradandó károsodásokat szenvedett. Soha többet nem lett ugyanaz a fiú, aki volt...
Azt mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje... Igen. De van akinek több is jutott. ...és cipeli fáradhatatlanul... még azt a nagyon nehéz terhet is, hogy kérnie kell. Pénzt. egy újabb temetésre...
.... annak az asszonynak, akinek a férjéről, Seress Gáborról szólva, Martin József így zárta cikkét az Élet és Irodalomban:
"...s kitalálhatjuk a módját, mi kevesen, akik még élünk, egykori pályatársai, tisztelői, miként elevenítsük föl munkásságát, mutassuk föl a kései utókornak kivételes tisztességét és kiemelkedő íráskészségét.
Jót cselekedni, emlékezni soha nem késő, de időnk – véges."
Magam is így gondolom...
...nem a saját nyugalmunkért, az égiek lelkének békéjéért írom ide még egyszer a számlaszámot...
Kedvenc sportolómat Faragó Tamást a nemzet legjobbjának választották, Balatoni nyaralást kaptam a gyerekeimtől, a gyerekeimmel, most meg olvasom, hogy még Bochkor Gábor is visszatér az éterbe...
A hírek szerint a Retro Rádióban lesz műsora, társa a reggeleken Lovász László lesz.
Mivel a műsor dátumának nincs konkrét időpontja, csak remélhetjük, hogy a hír nem kacsa és valóban újra hallhatjuk majd.
Szidhatjuk, ekézhetjük, bombázhatjuk sms-ekkel, anyázhatjuk... ki-ki vérmérséklete szerint.
Egy biztos nem lesznek olyan sótlanok, unalmasak a reggeleink, mint eddig. Majd Bocsi tesz róla...
...mert mindig beszól valamit, de úgy szól, hogy azzal mond is valamit... Manapság nagy kincs az ilyen műsorvezető. Hiány van belőle, pedig vannak jó néhányan ( már mint műsorvezetők).
Igaz, nem szeretjük Bocsi modorát, mert nagyképű, sznob, nyegle satöbbi.
De hiányzik életünkből a műsora... mert azt senki nem vitatja, hogy tehetséges rádiós, nagyon az. Ezért hallgatjuk, hallgatják annyian. A rádiózás a vérében van. Volt mindig is...
Ha megnézed ezt a videót, láthatod, már fiatalon, a pályája kezdetén mennyire profi volt! Még Beleznay Endrét is képes volt átverni, azzal, hogy elhiszi, hogy átverik.... (Na mindegy! Nem olyan bonyolult, nézd meg a videót! Érdemes!)
Faragó Tamás olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázót javasolják a Nemzet Sportolói társaságuk új tagjának.
A már a jelenlegi tagok közötti szavazás első körében kiválasztott 67 esztendős sportoló olimpián háromszor állhatott dobogóra, 1976-os aranyérme mellett 1972-ben ezüst, 1980-ban pedig bronzérmet szerzett a magyar válogatottal, amellyel 1973-ban vb-t, 1974-ben és 1977-ben pedig Európa-bajnokságot nyert.
A Nemzet Sportolói exkluzív társaságban a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kárpáti György június 17-i halálával üresedett meg egy hely a tizenkettőből. "
Valami hihetetlenül jó érzés, amikor egy hír kinyitja az emlékeink kincsesládáját...
Nekem, most ez a hír hívta elő a régi képeket...
A fiatalabb generációnak, no meg azoknak az idősebbeknek is, akik nem követik igazán a vízipólózás történéseit, érdemes felidézni Faragó Tamás életútját, amit az olimpia.hu oldal így foglal össze:
"A BVSC-ben kezdte, majd a Vasas csapatában aratta legnagyobb hazai sikereit. Kilenc alkalommal segítette bajnoki címhez a piros-kékeket. Másfél évtizeden át 258 mérkőzésen játszott a válogatottban. Három olimpián szerepelt. Münchenben második, Montrealban első, Moszkvában harmadik lett a nemzeti együttessel. A kanadai siker fő részese, a torna gólkirálya, az olaszok elleni döntő győzelem hőse volt. A világ- és Európa-bajnokságokon három arany- és három ezüstérmet gyűjtött. Fizikai adottságai kiváló technikával párosultak. A medencében világklasszis volt. 1993-ban a hírességek floridai csarnokába is beválasztották. A parton színes, kivételes egyéniség. Állatorvosi hivatását nem nagyon gyakorolta. Pályafutása során egy ideig Düsseldorfban játszott, végül Arenzanóban volt játékos-edző. Idehaza a junior válogatottal világbajnokságot nyert, majd éveken át a Vasast trenírozta. Majd az egyre sikeresebb, már Európa-bajnokságot is nyert női válogatott kapitánya volt. Az athéni csalódást keltő hatodik helyezés után Montrealban világbajnokság megnyerésére vezette a csapatot. Ezt követve azonban családi okokra, hármas ikreivel való fokozottabb törődésre való hivatkozással lemondott a kapitányi tisztségről. A Vasas fiataljait segíti, s jó barátjával Csapó Gáborral pólósulit is vezet. (olimpia.hu)"
A vigyorgó kiskölyök - az én fiam - 1994-ben. Akinek a térdén ül a Pólósok pólósa: Faragó Tamás..
Az az anya, akinek életvidám kisfia van, bizony nagyon gyorsan rájön, hogy a gyereknek utolérhetetlen (legalábbis anyai lábakkal, szuflával) mozgásigénye van. Ez a felismerés vezetett el minket a hozzánk legközelebb eső Komjádi uszodába. Mert ugye, a víz az majd kiszívja az erejét.... meg az sem árt, ha a gyerek nemcsak írni, olvasni, számolni tud, hanem úszni is... Ha már úszni is tud, akkor pedig kell neki a labda, a vízilabda is... Így kerültünk a Tonó (így becézik Faragó Tamást) pólósulijába... ahol akkor éppen kiskamaszként a Varga testvérek (Varga Dénes és Varga Dániel, napjaink legjobb vizílabdázói) dobálták a labdát... Nem hazudok, ha azt mondom, hogy bennük már akkor látszott minimum egy Európa bajnoki cím...
Az én gyerekemben nem annyira... Alacsonyabb volt és vékonyabb csontú, mint a vizek nagyjai, de ez cseppet sem zavarta abban, hogy remekül érezze magát köztük, a Faragó csemeték körében...
Felejthetetlen időszakot éltünk meg akkor. Jártunk edzésekre, jártunk vízilabda mérkőzésekre, ott csápoltunk, ordibáltunk a Vasas drukkerek körében...
Egyszer, az egyik edzés végén azonban bajba kerültünk... A pólós sapka vékony zsinórja kibonthatatlanul összegabalyodott. Indultunk volna haza, de a sapka levehetetlen volt... s akkor, látva tanácstalanságunkat FaragóTamás, ez a szép, nagy edző, a világsztár - ölbe vette a gyereket s a fogával oldotta ki a zsinórt...
Na, azt a sapkát azóta is ereklyeként őrizzük...
Mint ahogy az is örökre megmaradt a gyerekben, amit akkor Faragótól megtanult - hogyan húzza ki magát az élet mélyebb vizeiből - a saját hajánál fogva...
Szívből örültünk mikor olvastuk a hírt, hogy a Pólósok pólósa lett...
...de annak még jobban örülünk majd, ha végre az ő neve is ott lesz a Nemzet Sportolói között...
Azt, hogy mennyire ott lenne a helye, nemcsak az eredményei miatt érdemelné meg, hanem azért a páratlan oktató, nevelő munkáért is, amit azóta is végez a fiatalok körében...
Tessék csak nézni ezt a remek videót - 7.01-nél tessék nagyon figyelni...
....hogy is zúgta a tömeg, annak idején, 1976-ban a montreali olimpián a vízilabdások döntő mérkőzésén?
" Go, go Faragó!" - meglesz az arany... Meglett.
Meglesz majd a Nemzet Sportolójacím is...
Ki másnak járna, ha nem pont Faragó Tamásnak? - hiszen még a nemrég tragikusan elhunyt Benedek Tibor is őt tartotta példaképének?
Szorítunk érted, Faragó Tamás! Ott a helyed!
BRÉKING!
FARAGÓ TAMÁS 2020. JÚLIUS 30-ÁN A NEMZET SPORTÓLA LETT"
Dermesztően indult ez a szépnek ígérkező júniusi reggel... a hírek között vezető helyen szerepelt a hihetetlennek tűnő közlemény:
"Meghalt Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó - A világ egyik legjobb vízilabdázója 47 évet élt."
Milyen fura, hogy csak ilyenkor tűnik fel, ha végleg elmegy valaki, hogy az életéről szóló krónika milyen szűkszavú, néhány sorban összefoglalható... Mint ahogy Benedek Tibornál is:
"Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, 2013 és 2016 között a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, az International Swimming Hall of Fame vagyis a Hírességek Csarnoka magyar tagja a Team Hungary 2000-2008 keretén belül. Wikipédia
...pedig még az egyszerű vízilabda szurkolón is, mint én mennyi minden más érzés fut át a szomorú hír hallatán...
Bennem először az, hogy egészen bizonyosan nincs nagyobb fájdalom annál, amit egy szülő érez, ha a gyermeke előbb távozik a földi világból mint ő maga... mert nem ez a dolgok rendje. A rend az, hogy aki előbb jött, előbb is távozik, hogy a fiú búcsúztatja az apát könnyeivel és nem az apa a fiút...
Feloldhatatlan a fájdalom, amit most a fiú édesapja Benedek Miklós érezhet...
...a tudat, hogy többet nem ölelhetik át egymást, hogy nem készül többet ilyen közös fotó, amiről ragyog a büszkeség... A külső szemlélőnek nehéz lenne megmondani melyikük büszkébb a másikra. A fiú, Tibor, kitűnő színész édesapjára, vagy az apa, Miklós, világhírű pólós fiára...
...nem emlékezhetnek többet együtt az ugyancsak kitűnő színész, Benedek Tiborra, akinek keresztnevét, rá emlékezvén, az unoka kapta.
...az unoka, aki ma hajnalban, fájdalmasan korán távozott közülünk. Itt hagyva az édesapját, szépséges modell feleségét, három gyermekét... és mindazokat, akik szerették - barátait, ismerőseit, tanítványait, rajongóit...
A mindig győztes Benedek Tibor az utolsó mérkőzést, amit a betegséggel vívott, nem tudta megnyerni, bármennyire akarta is...
A búcsú fájdalmas perceiben mivel is emlékezhetnénk rá méltóbban, mint egyik legszebb győzelmének pillanataival...
Ég veled Benedek Tibor!
Hiányozni fogsz - nemcsak az uszodából, hanem egy nemzet életéből is...
a hírt áprilisban, hogy Benedek Tibor visszavonul... (készítője Vámos Márton)
