Karinthy óta tudjuk, hogy nő és férfi között soha nem lehet békesség, mert mindkettő mást akar: a Nő a Férfit, a Férfi a Nőt... Nagy igazság egy nagy írótól! Éppen ezért, nincs annál felemelőbb, mint mikor azt tapasztaljuk, hogy a férfi (sőt! férfiak!) teljes mellszélességgel kiállnak egy nő mellett. Mint ahogy megtette ezt a Férfihang közéleti magazin szerkesztősége, mikor nyílt levelet írt a Nők Lapja szerkesztőségének Koronczay Lilla újságíró védelmében.

Íme a levél, teljes terjedelmében:

Tisztelt Nők Lapja Szerkesztősége!

Alulírott férfiszervezetek vezetői néhány gondolattal illetve építő szándékú kritikus észrevétellel szeretnénk önökhöz fordulni.

 

Csalódottan szemléltük, hogy egy a Mérő Vera nevével fémjelzett radikális feminista Facebook-csoport irányából érkező, elfogult, szakszerűtlen kritika kapcsán egyik újságírójukat, Koronczay Lillát megfosztották korábbi megbízásától és a kialakult körülmények őt ok nélküli nyilvános bocsánatkérésre, nyilvános kannosszajárásra szorították. Mindezt egy maximálisan jószándékú, empatikus, praktikus tanács miatt. Helytelennek gondoljuk szerkesztőségük indokolatlan meghajlását egy lejárató kampány előtt. Egyrészt azért, mert régi sajtó hagyomány, hogy a lapok tanácsadó rovatait egy egyéni élettapasztalattal és markáns egyéni véleménnyel rendelkező újságíróra bízzák, akinek véleményét épphogy egyéni, sajátos látásmódja miatt keresik azok, akiknek az egybe vág saját ízlésükkel és igényükkel. Egy női lap tanácsadó rovata pedig nem egy feminista szabályrendszer szerint tevékenykedő, akkut problémákat megoldó, azonnali áldozatsegítő központ, hanem egy önálló véleményt közlő irodalmi produktum.

Másrészt a kritikát megfogalmazó Mérő Vera és társai olyan józan célokon túlterjeszkedő, egyértelműen családromboló megközelítést propagáltak, amely egyáltalán nem egy minden szakember által üdvözítőnek gondolt konfliktuskezelési és családpszichológiai megközelítés. Ráadásul Mérő Vera egy olyan civilszervezet (NANE) anyagait ajánlotta mindenki figyelmébe, mint mérvadó szakmai megközelítést, amelyről régen tudhatjuk, hogy “szakmai” irányelveit egy nemzetközi szélhámos álpszichoterapeutával, Szil Péterrel íratja. A korábban a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom néven működő civilszervezet már több mint egy évtizeddel ezelőtt nemzetközi nyomozással kiderítette, hogy bár Szil Péter pszichoterapeutaként hivatkozott magára és ebben a  látszólagos minőségében vállat megbízásokat, holott egyetlen állam felsőoktatási intézményében sem szerzett ilyen irányú diplomát, felsőfokú képzettséget. Köztudott tény, hogy a NANE ennek tudatában, ennek ellenére is szakmai irányelveinek kidolgozójaként, „szaktanácsadóként” alkalmazza őt továbbra is. A NANE „szakmaiságáról” az is sokat elmond, hogy telefonos segítői többször is elutasítottak párkapcsolati erőszak áldozatává vált férfiakat pusztán a nemük miatt, mondván, hogy ők nősegítő szervezet, férfiakkal nem foglalkoznak. Erre kiképzett, állami támogatásból dolgozó segítőnek ilyent mondani egy krízis helyzetben lévő embernek szerintünk nem csak közszolgálati értelemben etikátlan, de általában súlyos felelőtlenség, mellesleg szexista, nemi alapú diszkrimináció. Az efféle „szakmai” háttérből megfogalmazott ajánlásokat kizárólagosan érvényes szakmai megközelítésként ábrázolni szintén végtelenül képmutató és súlyos morális aggályokat felvető cselekmény.

A Mérő Vera nevével fémjelzett radikális feminista csoport betörése a Nők Lapja munkájába azt a veszélyt hordozza magában, hogy a férfiellenes, a nőket a férfiak ellen fordító „tanácsok” kapnak majd nagy nyilvánosságot az Önök lapjában is. A kérdés csak költői: a családellenes, a felek közötti mediácitót, közvetítést kizáró, rögtön hatósági fellépést sürgető, Isztambuli Egyezményt támogató radikális feministák vajon menyire kívánnák védeni a hazánkban leginkább vágyott együttélési formát, a családot? Manapság egyértelmű, hogy a súlyosan diszkriminatív, férfiellenes jogalkalmazási gyakorlat eredményeként a válással egy férfi annyit veszíthet, hogy az akár az öngyilkosságba vezető út első lépése is lehet számára. A szükségtelenül szétrobbantott, végsőkig diszfunkcionálissá tett családok számával párhuzamosan pedig az apátlanul felnövekvő gyermekek száma is szaporodik, ami a gyermekek számára rendkívül súlyos veszélyeket hordoz.

 

Amennyire kritikával kívánjuk illetni, hogy szerkesztőségük meghajlott a kívülről érkező rossz szándékú támadás előtt, ahelyett, hogy védelmezte volna szerzőjének gondolati- és  véleményszabadságát és írói függetlenségét, annyira szeretnénk kifejezni hálánkat Koronczay Lillának, a bölcs, mérsékelt és empatikus tanácsért, amely jó példája lehet egy kellően megfontolt családpszichológiai megközelítésnek. Remek példája annak a hozzáállásnak, amely a mai magyar sajtóból szinte teljesen hiányzik a férfiak felé, sőt épp ennek ellenkezőjét: a szüntelen és rosszhiszemű kritikát, lejáratást mutatja fel.

Ezúton is kívánunk Önöknek független és sikeres szerkesztőségi munkát!

 

Toplak Zoltán, Valódi Egyenlőségért Civil Társaság elnöke

Csuzi Attila, Férfihang Civil Társaság elnöke

(A Férfihang közéleti magazin IDE kattintva érhető el.)

Hopsz! Ez a történet a másik oldalról nézve...

Lehetséges, hogy újra kellene értékelni a történteket?

Ti mit gondoltok, kedves olvasók?

Üdv: Anna