Az Eximbank, mint a legnagyobb hitelező nem fogadta el a Tungsram adósságrendezési ajánlatát, így sikertelen lett a cég csődeljárási tárgyalása, a cég felszámolás alá kerül - közölte a sajtó képviselőivel Mehlhoffer Tamás PR és kommunikációs igazgató. A fejleményekről, 2022. november 8-án részletes közleményt adnak ki. (rtl.hu)

Pár éve még csak a Tungit, a kedves strandot siratták az újpestiek. Azt a strandot, amit a hajdani Egyesült Izzó alapítója, megálmodója, világszínvonalú céggé fejlesztője  Aschner Lipót, jóléti sportlétesítményként hozott létre. Ráadásul úgy, hogy villamos vonalat is építtetett ki az újpesti Városházától a Megyeri csárdáig, a strand kapujáig, saját költségén, azért, hogy minden újpesti könnyedén eljuthasson oda. Oda, ahol verseny- és gyerek medence, park és a csónakházban kétszáz csónak várta a pihenni vágyókat. 

Aschner Lipótról, a legendás vezérigazgatóról így emlékezett meg Újpest honlapján Réti János:

Tudni tudjuk – természetesen korosztályoktól, generációktól függő szinten és intenzitással –, de olyan túlságosan nem hangsúlyozzuk, hogy Aschner Lipót nélkül Újpest nem az lenne ma, mint ami, mint amilyenné vált a 20. században.
Mert bizony, ha a zseniális érzékű kapitalista nem vásároltat 13 500 négyszögöl telket a Váci úton 1900. január 28-án Károlyi Sándor gróftól az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. részére, új gyár építésének céljából, akkor tovább éldegélt volna a város bőr- és textilgyáraival, tiszteletre méltó asztalosműhelyeivel. De hol lett volna akkor az elektronika?
Mert az Izzó, a Tungsram – a nevet a tungsten és a wolfram szavak „összeházasításával” Aschner találta ki – jött, látott és győzött.
Új, valódi 20. századi ipart telepített Újpestre, minden újra nyitott szakembergárdával és munkájukra büszke dolgozókkal, akikből családi generációk sora nőtt ki az évtizedek alatt.
A titok az volt, hogy Aschner nemcsak új technikát, hanem új szemléletet is meghonosított a környezetében, amelyet leginkább saját legendás szólásainak egyikével lehetne összefoglalni: „Nagy dolgokat csak elégedett emberekkel lehet csinálni.”
Ezt a hitvallását szolgálták a gyár általa épített létesítményei: a sportcsarnok, a stadion, a vízisport-telep és mindenekfelett a strand. Hogy az alkalmazottak, kutatók, műszakiak, tisztviselők, munkások szívesen járjanak az Izzóba, dolgozzanak a gyárban.
Ez a szemlélet meg is hozta az eredményt: az Izzó, a Tungsram hamarosan nemzetközi, mi több, világhírű lett. Köszönhetően nagyrészt kutatási eredményeinek, műszaki színvonalának és munkahelyi közösségének.
Aschner Lipót különös szenvedéllyel rajongott a sporttért. Hatalmas összegeket áldozott az UTE, az Újpesti Torna Egylet támogatására, különösen a vívó- és teniszsportban. Talán ennek lett a következménye, hogy 1925-ben az UTE elnökévé választották. A gyár újpesti dolgozói közül sokan sportoltak az egyesület szakosztályaiban. A legtehetségesebb sportolókat a gyár munkahelyhez is juttatta.
A Károlyi családtól 1938-ban megvásárolt területen, a Megyeri csárda mellett épült meg a Tungsram vízisport-telep strandfürdővel, sportuszodával, gyermekmedencével és kétszáz csónak befogadására alkalmas csónakházzal.
Évente több mint százezren látogatták a Tungsram-telepet. A statisztikák szerint leglátogatottabb napja 1943. augusztus 1-jén volt, amikor 12 152-en keresték fel.
Szemben, a békásmegyeri Duna-parton 1929-ben megvásárolt a gyár 12 hold területet, ahol 1942-től fokozatosan épült ki a Tungsram-üdülőtelep víkendházakkal, villanyvilágítású sátorhelyekkel.
E jóléti intézményeket az „izzósok” térítésmentesen használhatták, sőt, ingyenes kompjárat működött részükre a dunai átkeléshez."  

A rendszerváltást követően az első multinacionális cég volt a magyar vállaltok közül, amit nem kisebb óriás, mint a világ ma leggazdagabb nagyvállalata a General Electric.vásárolt meg. Furcsa csavar a történetben, hogy ez ugyanaz az amerikai General Electric, ami a fényforrás gyártás kezdetén licenc jogokat vásárolt és szakmai tanácsadást az újpesti Egyesült Izzótól. Ehhez maga Aschner Lipót és az általa kiválasztott mérnökből és szakemberekből álló csapat utazott az Egyesült Államokba tapasztalat átadásra, az 1920-as években. 

Az Egyesült Izzó, a Tungsram nemcsak egy vállalat volt a város szélén. Etalon volt a gazdaságban. A GYÁR, ahol generációk nőttek fel, apák, fiúk, unokák oly módon, hogy megbecsülték őket, munkásként, mérnökként, takarítóként is. Ja, és a lányok, asszonyok, akik a gyártósorokon dolgoztak! Első képviselői voltak a nők felemelkedésének! Bár nagyon keményen meg kellett dolgozniuk érte, de cserébe a saját keresettel függetlenséget, önállóságot nyertek. Emelt fejjel, büszkén jártak be a gyárba. Tehették is, az Izzóban dolgozni rang volt, jó volt.   

Bár Aschner Lipót munkássága méltatlanul végződött 1952-ben bekövetkezett halálakor, de némi vigasz talán az hogy az általa létrehozott vállalat a szocializmus ideje alatt is eredményesen működött. A Tungsram tényező volt a világpiacon, nem véletlen, hogy a General Electric felvásárolta. Az azt követő időszakban már nem volt olyan sikeres a cég, általunk nem ismerhető, csak sejthető okokból a kelet-európai blokkot inkább altatta a cég, minthogy fejlesztette volna. El is sorvadt szépen, csendesen a lassan, de biztosan örlő évek alatt.

Igen, a strand enyészetén már jól látszott a jövő... de amikor a General Electric eladta a vállalatot felvillant egy újabb reménysugár a régi fényből. Jörg Bauert, az új tulajdonost szinte megváltóként várta a gyár és Újpest közössége... (Jó magam ITT írtam erről és a vizisporttelep kálváriájáról) 

Aztán rossz hírek jöttek. Először, hogy akkumulátor gyártásra kívánnak átállni, ami az egyik legkörnyezet szennyezőbb tevékenysége a nagyiparnak. Majd hitelek, csődvédelem kérése, miközben a nyilvánosság kizárásával eladták az ikonikus strand igen értékes területét, ki tudja kinek, ki tudja mennyiért, ki tudja milyen célra.

Százhuszonkét év fénye, dicsősége után most végleg bezárja kapuit a Tungsram, az Egyesült Izzó...

Nem túlzás azt mondani, gyászol Újpest, hiszen ezeregy szálon kötődtek az ott élő emberek, családok a céghez.

Magam is éveket dolgoztam ott, édesapám okos, becsületes munkásemberként, szerszámkészítőként onnan jött nyugdíjba. Fájó szívvel, mert a Tungsram férfikarában is énekelt...

Apa, most nemcsak neked üzenek ott fent, hanem minden éginek, akinek élete, halála volt a Tungsram:

"Látjátok a strandot sirattuk, most a gyárért zokogunk... Csak egy vigasztal minket, hogy neked, nektek ezt a búcsút nem kellett megérnetek!"

..."