Mikulás Blogozin

Mikulás Blogozin

Vedd és vidd! - maszkok, szeretettel

2020. április 01. - Mikulás Anna

Pánikolunk ezerrel... Van maszk? Nincs maszk? Maszk pedig többnyire nincs - a gyógyszertárakban legalább is...

Pedig az arcunkat védő maszk, mára már olyan fontos kelléke lett életünknek, mint a ruha, a cipő... Ráadásul sok kell belőle, mert az egyszerűbbek, egyszer használatosak... Ha netalán sikerülne gyógyszertárban beszereznünk, akkor is a legolcsóbbért több mint 600 forintot kellene fizetni... El lehet kezdeni számolni mibe kerül ez egy kisnyugdíjasnak, vagy egy átlagos jövedelmű két gyermekes családnak... Mondhatnánk, a maszkra rámegy a család inge, gatyája...

Nehéz így a túlélés, s akkor még nem is beszéltem azokról a lehúzós netes ajánlatokról, amik nemcsak arcpirítóan szégyenletesek, hanem vérlázítóan szemtelenek is ilyen nagy bajban, vészhelyzetben...

Ezért nem akartam hinni a szememnek, amikor a netes hírfolyamomban ez a kép futott elém, alatta a következő felirattal: Vedd és vidd!

 

 

Jól látjátok, a kerítésen lévő csomagocskák maszkokat tartalmaznak. Amiket bárki elvihet, aki arra jár - ingyen!

Kutakodtam: ki az és hol él, akiben ennyi szeretet és figyelem lakozik?

Meg is találtam! Vörös Irén, Babi, aki Baranya megye "fővárosában" Pécsett, annak is kertvárosi részében, Pécs-Újhegyen él. Ahogy megtudtam tőle, ő maga varrja a maszkokat. Először a családjának készítette el, s amikor maradt belőle, jött a szikra, hogy ilyen válságos időkben, vészhelyzetben, hogyan is segíthetne másokon.. Főleg úgy, hogy nem léphet ki a házuk kapuján, ugyanis a legveszélyeztetettebb korosztályhoz tartozik: 72 (!) éves (bár senki nem nézné annyinak). Először csak egy-két arra járó vitt a csomagokból - kijárási korlátozás van ugye, bár a kertvárosok utcái amúgy sem olyan forgalmasak... Akkor tette fel a maga készítette fotót a facebookra...

- Na, innen aztán beindult a nagyüzem!  Most már alig győzöm, napi 9-10 órát ülök a varrógép mellett. Örömmel teszem, így tudok segíteni a városrészben. Sokan segítenek anyaggal, cérnával, gumival.  Végül is fiatal vagyok csak 72 éves leszek... ha megérem. S meg fogom! - vallja Babi. - Eddig festegettem, most varrok, akár napi 9-10 órát is...

- Legutóbb egy anyuka gyerek figurás anyagot hozott, abból varrjak maszkot, hogy a gyerekeknek nagyobb kedvük legyen mindig feltenni az orrukat, szájukat kényelmetlenül takaró "ruhadarabot"... Szépen sikerült..

 

 

Hihetetlen nyüzsgés van a facebook oldalán...

Van, aki ígéri hozza a cérnát, a maszkokhoz való gumiszalagot, anyagot... Megint más szabásmintát kér, kezdőként.. amit Babi már át is küld neki facebookon... Megint másnak Babi üzen: " Barázda utcából anyuka a kislányával, biciklire ülhet és jöhet a maszkokért!"

Az biztos, hogy Irénke 72 évesen sincs egyedül, s nem tölti haszontalanul az idejét - karantén idején sem...

Kedves Irénke! Drága Babi! Mit is mondhatnék neked? Azt gondolom, te vagy az akinek írták ezt a dalt szerzői-előadói, az az asszony, aki nemcsak egy percet ad az életéből... az akitől, akiktől élhetőbb lesz a világunk - még vészhelyzetben is...

Köszönöm! Köszönjük!

 

(fotók: Irén Babi Vörös - FB)

(videó: Neked Énekelek feltöltése)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mikulasblogozin.blog.hu/api/trackback/id/tr10016288014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bognár L. 2020.06.28. 17:24:05

Nagyon szép tett és nagyon szép a "közvetítés" is. Szem kell a jóhoz - és most volt rá szem és klaviatúra is!
süti beállítások módosítása