Meghalt Kósa Zsuzsa jazz énekesnő.
Sokan ismerték, de nem elegen. A jazz művelői és szerelmesei a megmondhatói igazán, hogy mennyire nincs még ma sem kialakult kultúrája, értő közönsége a műfajnak Magyarországon. Pedig parádés élményben lehet részük a zenekedvelőknek egy-egy produkció kapcsán. Erről a Benkó Dixiland Band rajongói tudnának mesélni igazán, s ők tudnának szólni Kósa Zsuzsáról is, aki jó néhányszor fellépett a zenekarral. Hol vokalistaként, hol szólistaként. Fantasztikusan énekelt...
Hallga csak...
Mikor megláttam az üzenetet, úgy szakadt ki belőlem a sírás, hogy azt éreztem azonnal megfulladok. Nem a könnyektől, hanem a szívemet szorító fájdalomtól...
Be kell vallanom, nem Zsuzsát sirattam igazán, hanem a húgát Sugit, s vele együtt a közös boldog-boldogtalan ifjúságunkat...
De menjünk szépen sorba. Kósa Sugi - teljes nevén Seress Gáborné, Kósa Gyöngyvér - üzenetet tett közzé a facebookon.
Így szól az üzenet:
"Kérlek segíts,h.legolcsóbb temetést ki tudjuk fizetni Kósa Zsuzsa jazz énekesnőnek! MagNet Bank16200223-10097683 Köszöni testvére!"
Mi ez? Ez mi? Uramisten! Suginak, Seress Gábor feleségének kéregetnie kell azért, hogy el tudja temetni a nővérét? Hol élünk? Még akkor is, ha ma már ez nem szégyen, hanem bevált gyakorlat, sokszor marketing fogás a nagyobb haszonért, még a milliós bevételeket besöprő online portáloknál is?
Döbbenet...
Kósa Zsuzsáról...
...azt tudhatta mindenki, hogy egyike volt annak a triónak ( Miklós Péter, Papp Márta, Kósa Zsuzsa), akik 1968-ban, elsőként végeztek a Zeneakadémia jazz-tanszakán. Zsuzsa először tanított, majd később, hogy kis családját támogathassa - az éjszakában kezdett énekelni. Fellépett a Moulin Rougeban, a Maximban, amik - minden rosszízű híresztelés ellenére - nem a szokványos éjszakai bárokként működtek. Színvonalas revüműsort is adtak, neves fellépők közreműködésével.
Kósa Zsuzsa, ami a hangját illeti, akár világhírnévre is szert tehetett volna, ha nem olyannak születik, amilyennek. Igen. Túlsúlyos volt, bár úgy is nagyon csinos. Olyan gömbölyűen volt kerek egész - nagyszerű nő. Az elpusztíthatatlan jókedvével, a harsány nevetéseivel, a munkabírásával, a hatalmas hangjával. Annak, hogy nem lett világhírű, talán az volt az oka, hogy a nem szépséges énekesnőkre akkor még Európa nyugati fele sem volt annyira felkészülve, mint az USA. Hiába énekelt történetesen az az énekesnő jazzt, profin. Európa nem ölelte magához a magyar énekesnőt, akkor sem, amikor nyugati bárokban énekelt. Így nem tudott hatalmas vagyont gyűjteni, tartalékokat felhalmozni. Csak egyet tudott: segíteni a húgán és az unokaöccsén ahogy tőle tellett. Nekik nagyon nagy szükségük volt rá....
Tragédiák sorát élték át...
Közös történetünk Kósa Sugival és Seress Gáborral Újpesten, a Derkovits Ifjúsági Klubban kezdődött, 1970-ben.
Működött ott egy irodalmi kör, ahova mindannyian lejártunk. Sugi és Gábor ott ismerkedtek meg. Nem sokkal később össze is házasodtak. Mi, a férjem és én, már előtte is ismertük egymást. A fiúkat nemcsak a közös hobby, érdeklődési kör kovácsolta barátokká. A férjem kitűnő fotós volt. Gábor írásaihoz készített illusztrációkat az újpesti utcákon, tereken, piacon... Lassanként a közös munkájuk is elkezdődött - volna... ha nem történik meg a tragédia...
Seress Gábor...
...éppúgy - mint szinte mindannyian, akik a "Derko" irodalmi körébe jártunk - szoba-konyhás lakásban nőtt fel Újpesten. Nagy szegénységben éltünk, amit ellenpontozott az érzelem teli, ingergazdag környezet. Az emberek, sorsok tapintható közelsége... Ezért is tudott Seress Gábor különleges érzékenységgel, lényeglátással írni a világ ügyes-bajos dolgairól. Na és persze, utánozhatatlanul tehetséges volt. A génjeiben hordta az írás tudományát. Valósággal zsonglőrködött a szavakkal...
Szinte üstökösként robbant be a magyar médiába, amikor egyik írásával megnyerte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tehetségkutató pályázatát. Akkoriban kötelező volt minden újságírónak egy évet valamelyik üzemilapnál eltölteni, gyakornokként, hogy megismerje a munka világát. Gábor a Telefon című laphoz került, majd az egy év elteltével, a polgári értékekkel bíró Magyar Nemzet munkatársa lehetett. Rengeteget írt, írásait szinte minden reggel megemlítették a Kossuth rádióban, a lapszemlében. Nem sokáig. A villám gyorsan belevágott az életébe, az életükbe. Akkor már egy családként éltek, a feleségével Sugival, annak nővérével, Zsuzsával, Újpalotán. Sőt! Megszületett közös kisfiúk Dániel is.
A villám, egy "Hogy értsük ezt?" című publicisztika volt, ami az akkori Népszabadságban jelent meg. Hatalmasat csapott, gyilkos erejűt... Az írás reflexió volt Seress, Zsiga bácsi című cikkére, ami egy elszegényedett grófról szólt, akit családjával együtt a Hortobágyra deportáltak (kitelepítettek), a Rákosi rendszerben, ahelyett, hogy a szaktudását használták volna...
A történtekről éppen a közelmúltban írt részletes alapossággal az Élet és Irodalom hasábjain Martin József, újságíró, a Magyar Nemzet egykori főszerkesztő-helyettese, egyetemi tanár.
"A tények visszapergetésével tartozunk Seress Gábor emlékének és önmagunknak is. - írja Martin József.
...Népszabadság augusztusi 27-i számában Hogy értsük ezt? címmel, szignó nélkül megjelent dörgedelmet nyilván sajátjának tekintette a pártközpont. Talán a hetvenes évek balos visszarendeződési kísérleteinek ideológiai nyomait is fölfedezhetjük a visszatetszően vaskalapos cikken, amely szinte ugyanolyan hosszú, mint a Zsiga bácsi, és amely a Magyar Nemzet és a szerző szemére veti, hogy elsiklik a „történelmi igazságtevés” felett, védi az egykori grófot, aki nyilván „munkához nem szokott életmódot folytatott”, ráadásul a náci időkből származó szavakat használ – „deportálás”, „gettó” –, de nem érdemes tovább sorolni a csúnyán demagóg, ideológiailag szélsőségesen elfogult cikk „érveit”. A pártlap és még inkább az Agitációs és Propaganda Osztály ideiglenesen bár, de győzött: Jogos bírálat címen két nap múlva a Magyar Nemzet hasábjain a Mihályfi Ernő vezette szerkesztőség erős önkritikát gyakorolt, mert „a riport nem felelt meg a Hazafias Népfront politikájának”. A pártközpontnak írt feljegyzésekből, amelyeket említett kötetében Murányi Gábor publikált, valóban az derül ki, hogy a lap egykori nagynevű újságírói egymásra mutogatva próbáltak kibújni a közlés felelőssége alól. De azért mentegetőzésük, meghunyászkodásuk – keményebb, de nem föltétlenül igazságosabb szóval: gyávaságuk – fáitól látni kell az ideológiai sajtóirányítás sűrű erdejét, amelyben követni kellett a szigorú jelzéseket."
"...miközben a pártközpont fegyelmiket osztogatott az "ügy" szereplőinek, a lap pártszervezete védelmébe vette Rajcsányi Károly főszerkesztő-helyettest és alighanem magát a szerzőt (Seress Gábort - a szerk.) is. Aki a legkeservesebb büntetést szenvedte el, ami ifjú és lendületes újságírót érhet... nevezetesen nem írhatta alá cikkeit, csak névtelenül dolgozhatott, ám maradhatott a lapnál. "
- írja Martin József. (A teljes cikk a IDE kattintva olvasható.)
Sajnos anyagi súlya is volt a büntetésnek. A kezdő újságírók alapfizetése már akkoriban is kevés volt. Ehhez néhány flekkes (oldalas) teljesítmény társult. Keresni, jól keresni csak plusz írások honoráriumával lehetett. Seress Gábor a botrány után azonban hiába írt, a saját lapjának szerkesztői nem kockáztattak - nem közölték a még oly kiváló írásokat sem. Hogyne! Hiszen még a londoni Times is írt a cikkről! - legalábbis ezt lobogtatta a főszerkesztő, Mihályfy Ernő. A Seress házaspár a kisbabával a totális csőd felé közelített. Volt olyan napjuk, amikor szinte alig volt mit enniük. Emlékszem, egyik este csak úgy, beestünk hozzájuk. Gábor a konyhában, akkurátosan, egy szelet üres kenyérre karikázott egy darab keménytojást. - Mit csinálsz? - kérdeztem. - Díszítek. Ha már szegényes az ember vacsorája, legalább adjuk meg a módját - viccelődött. Nem nevettünk.
A családjuk helyzete robbanásig feszült. Hiper érzékenységű, karrierjét éppen bedőlni látó férfi, akit kínoz a szégyen a pénztelensége, tehetetlensége miatt - szinte még gyereklányként anyává lett nő - síró kisbabával nem éppen a legjobb combó - hogy stílszerű legyek...
Be is következett a baj. Gábor egy időre elköltözött a közös lakásukból. De folyamatosan rágta, őrölte magát. Még akkor sem jött igazán helyre, amikor rendeződni látszott a helyzete. A Magyar Nemzet új főszerkesztőt kapott Pethő Tibor személyében, aki feloldotta a büntetését. Írhatott újra, saját névvel. A cikkeit közölték is, ami már az erkölcsin túl, anyagi hasznot is hozott. A belső görcsei ekkor sem oldódtak igazán. A polgári lap szerkesztősége egészen más világ volt, mint az ő addigi világa. A környezet más kiállást várt el... így a tervei között nem egy utazás szerepelt első helyen, hanem az, hogy csináltat egy öltönyt... Ami nem is volt olyan nagyon kicsi terv, mert a konfekció öltönyök hordhatatlanok voltak, a csináltatott öltönyök pedig szinte megfizethetetlenek, különösen egy kisgyermekes apának...
...aztán egy tavaszi napon, egy baráti buliban, sok alkohollal körítve bevett egy ismeretlen eredetű, növényi alapú gyógyszert. Ki tudja miért? Újra megütötte egy szó, egy mondat, amitől úgy érezte nincs értelme tovább küzdeni? Lehet. Az ő sorsából is tudhatjuk, milyen súlya van egy szónak. Nem mindegy, hogy valaki deportálásnak mondja, írja a kitelepítést, amikor azt hivatalosan internálásnak kellene hívni(!?!)....
Vagy csak egyszerűen "jobban" akarta érezni magát a titokzatos csodaszertől? Olyan csodaszertől, amiről ő maga sem tudta mi az, aminek az orvosok sem tudták az ellenszerét... Elment örökre, 26 évesen... Magával vitt egy másik világba, számtalan megíratlan remekművet....
...s ezen a világon hagyott egy kisbabát és az anyját, aki még szinte ki sem nőtt a saját gyerekkorából...
Kósa Sugi...
Varrónőnek tanult. Ha nem így alakul a sorsa, ma talán menő divatszalonja lenne, vagy ő lenne híres divattervező. Ügyes keze van. Hosszú évekig az volt a legszebb ruhám, amit ő varrt. Ha nehezen is, de megküzdött a mindennapokkal, úgy, hogy megpróbált nem tudomást venni a láthatatlan bélyegről, amit az öngyilkosok társának homlokára rajzol a közvélemény. Küzdött a legnehezebb feladattal, amit egy nő kaphat az életben: pótolni az apát a gyermeke életében... Ezt a feladatot igazán jól még egyikünk sem ugrotta meg... Teltek az évek, s már-már úgy tűnt jóra fordul a sorsuk. A fia, Dani felnőtt. Jó érzéke volt a zenéhez, együttesben játszott...
...a villám újra lecsapott. Seress Dánielt autóbaleset érte. A sors ezúttal "kegyes" volt Sugárhoz, a fia túlélte a balesetet. Felépült a súlyos agysérülésből, de maradandó károsodásokat szenvedett. Soha többet nem lett ugyanaz a fiú, aki volt...
Azt mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje... Igen. De van akinek több is jutott. ...és cipeli fáradhatatlanul... még azt a nagyon nehéz terhet is, hogy kérnie kell. Pénzt. egy újabb temetésre...
.... annak az asszonynak, akinek a férjéről, Seress Gáborról szólva, Martin József így zárta cikkét az Élet és Irodalomban:
"...s kitalálhatjuk a módját, mi kevesen, akik még élünk, egykori pályatársai, tisztelői, miként elevenítsük föl munkásságát, mutassuk föl a kései utókornak kivételes tisztességét és kiemelkedő íráskészségét.
Jót cselekedni, emlékezni soha nem késő, de időnk – véges."
Magam is így gondolom...
...nem a saját nyugalmunkért, az égiek lelkének békéjéért írom ide még egyszer a számlaszámot...
MagNet Bank16200223-10097683
Szeretettel, Suginak: Mikulás Anna
