Voltam már vagy annyi, szóval már nem gyerek, amikor életem egyik legcsodálatosabb ajándékát kaptam karácsonyra a Keresztanyámtól. Szégyenlősen tette le a tálalóra a selyempapírba burkolt valamit, ami nem volt nagyobb, mint egy torta. Csak állt, kigombolt kabátban, a "megyek már, csak felugrottam, hogy ezt odaadjam.." sietősségével egyik-lábáról a másikra billenve. De a szemével sürgetett: "Bontsd ki, bontsd már ki!" Egy mozdulattal húztam le a selyempapírt és a látványtól a lélegzetem is elállt. A tortalapnyi tálcán ott volt egy egész mese! Mit egy mese! Egyszerre három is... Ott Jancsi és Juliska a Vasorrú bábával meg az ő mézeskalács házikójával, de ott volt Bambi az erdő szélén, és odaképzelhettem Öreg nénét meg az őzikéjét és a Mátra-alji gyerekeket is..
Igen!!!!!!!!!!
Mézeskalács házikót kaptam, ami annyira, de annyira tökéletes volt... Hó borította tetjéről kicsiny jégcsapok lógtak, az udvar kerítésénél őzike álldogált, fehér pötyökkel a hátán. A kertkapuban két kisgyerek, egy fiú meg egy lányka, a ház ajtajában Anyóka, vagy ha úgy akartam maga a Vassorrú bába.. fenyőfák, girlandok, színesen csillogó ablakok... Belekáprázott a szemem, a szívem, a lelkem.. és az illata! A semmihez sem hasonlítható méz-fahéj-szegfűszeg fűszeres illata betöltötte a lakást... - Még friss - mondta a Keresztanyám - éppen előttem tette fel még a kéményt a cukrász... Mit szólsz?....
Szavam nem volt, csak könnyem. Rögtön elhatároztam, hogy azon a karácsonyon a házikó lesz az ünnepi asztal dísze, ezzel az este fénypontja is. A szent estéig még hátralévő napokon gyönyörködve óvtam a szépséget mindentől, fénytől, melegtől, huzattól, rossz szótól...
...ésssss! Felvirradt a nagy nap. Sütöttem, főztem, sürögtem-forogtam... Magam sem hittem, váratlanul minden klappolt. A fa szépen belefért a karácsonyfa talpba, nem görbült, nem akart eldőlni, az égők égtek, nem gabalyodtak, a zserbó és a hal pedig nem égett oda, szóval... Jöhetett a család, jöhetett az este.. s a terített asztalnál, jöhetett az est fénypontja, az ünnepi asztal dísze, a mesék valósággá vált mézeskalács házikója... Azaz jöhetett volna.. mert amikor érte mentem, hogy bevigyem, döbbentem kellett látnom, hogy enyhén szólva, átalakult.. mintha megkopaszodott volna. Nem volt teteje.. a gyerekek szépen leeszegették az illatos, habcsók havas cserepeket... álltak a tálcán a falak, az árva fenyő, az árva őzike, az árva gyerekek a kert kapuban, s az árva öreg nénike az ajtóban... Ez a házikó már bizony nem mesélt... romokban volt. A varázs oda lett, de a karácsony mégiscsak karácsony menteni kellett a menthetőt. Hirtelen ötlettel egy marék szaloncukrot dobtam a házikó belsejébe, s úgy tettem az asztalra. - Ez direkt ilyen - mondtam a családnak. - Innen könnyen lehet majd szemezgetni a szaloncukrot, nem kell rángatni a fát! - Anyám a "tudom, amit tudok" fintorával a szája sarkában jegyezte meg: - Praktikus...
DE!.. a kilencvenéves nagymamám tényleg örült neki, hogy onnan lehet kivenni a szaloncukrot. El is fogyott mindegy szemig a cukorka, a mézeskalács házikó is az utolsó morzsáig, mire véget ért a december. Ezt a történetet csak azért meséltem el, mert ha otthon készítünk mézeskalács házikót, akkor a legjobban a tetejét tudjuk variálni, azzal tehetjük egyedivé. Készíthetjük a cserepeket csokoládé kockákból, mint ez itt:
Vagy ostya korongokból, fagyis tölcsérből, kavics cukorból mint ez itt:
Nem olyan nagy ördöngösség mézeskalács házikót készíteni. Liszt, vaj, fahéj, szegfűszeg kell hozzá és persze MÉZ! - ha lehet, akácméz. Körbe néztem kicsit a piacokon, lehet kapni sok helyütt, az akácmézből jó minőségű 1 kiló 3400 forintért kapható, de van félkilós kiszerelésben is.
Pontos leírást a neten sok helyen találhatunk a mézeskalács készítéséről. A mézeskalács készítése videón is elérhető, kész sablonok is letölthetők a házikó elemeiről, a mézes tészta "kiszabásához".
Hosszú hónap a december, van még bőven időnk az elkészítésére. Bármikor hozzáfoghatunk , amikor időnk engedi a nagy ünnepi készülődésben! Ugyanis a mézeskalácsnak van egy nagyon jó tulajdonsága, nem romlik el, sőt! minél tovább áll, annál puhább lesz! Ha egy mód van rá, ne hagyjuk ki. A gyerekek nagy örömmel segítenek a készítésében, sokszor még ügyesebbek is mint a mama vagy a nagymama. A közös mézeskalács készítés illata egy életen át elkíséri őket, mint ahogy mi is őrizzük a gyerekkorunk, az otthonunk illatait... Családunk tagjai, párunk, gyerekeink - bárhova veti is őket sorsuk a világban, ha valahol valamikor megérzik az illatát, azonnal a család s az otthon ünnepe jut majd az eszükbe...
Ha esetleg nem sikerül olyan művészire, mint egy cukrász remekműve? Annyi baj legyen! Az akkor is mézeskalács házikó lesz, és a legszebb a világon, nekünk, hiszen a MIÉNK! Csak arra vigyázzunk, nehogy olyan finom legyen édes-mézes házikónk teteje, hogy idő előtt megegyék!
Biztató mosollyal üzenem mindenkinek:
Hajrá, december!
***
P.S.:
Az írás korábban (sok, sok évvel ezelőtt) már szerepelt a neten, nagy sikerrel! Hamar körbefutott és nagy örömömre számos vidéki városban, faluban mézeskalács készítő versenyeket szerveztek a lakosság körében. Saját lakóhelyük nevezetességeit készítették el szorgos kezek, majd a legszebb alkotásokat árverésre bocsájtották. A befolyt összegből pedig egy rászoruló helyi családot ajándékoztak meg az ünnepekre. Reméljük idén is lesznek hasonló rendezvények, jótékonysági akciók, még ha a pandémia itt is van a nyakunkon...
(fotók: pexels, video: youtube, Mária Köbli feltöltése)
