Igen. Ilyen volt, amikor megismertem, fiatal emberként, a múlt század hetvenes éveinek elején...
Újpesten, a Derkovits Ifjúsági Klubban volt népművelő. Ott élt a családja is, a klub szolgálati lakásában, mert Erzsi a felesége volt a gondnok. Ott születtek a gyerekei is... Miklós indította be az akkor frissen épült klubban az irodalmi-, a színjátszó- és képzőművészeti kört, a fotó klubbot. Igyekezett bevonzani a munkáskerület utcáin kóválygó fiatalokat, hogy megmutasson nekik egy másfajta világot is, mint amit addig maguk körül láthattak: a művészet, a kultúra szépségeit. Ehhez a munkához tehetséges klubvezetőket nyert meg. A színjátszókört például a ma már Radnóti és Jászai Mari díjas rendező, a Térszínház alapítója, a fiatal Bucz Hunor vezette. A képzőművészkört Szabados Árpád grafikus, festőművész - ma már sajnos ő sincs közöttünk... Mint ahogy nincs, a tragikus sorsú, páratlan tehetségű Seress Gábor újságíró sem, aki az irodalmi kört vezette, s az akkori időkben szokatlanul viharos gyorsasággal robbant be a médiába, s került a Magyar Nemzet szerkesztőségébe...
A kezdeti érdektelenség után egyre több fiatal tért be a Derkovits klubba, mert a feleségével, Erzsivel (Erdős Erzsébet) együtt igazi házigazdaként működtették az intézményt. Bár volt hivatalos záróra, ezt sokszor nem tartották be. A jó ízű beszélgetések sokszor éjszakába nyúltak... Miklós irányította a vitákat, Erzsi a felesége (szép, fiatal nőként!) tyúkanyó módjára, zsíros kenyérrel, lila hagymával etetett bennünket - a sajátjukból. Pedig, nekik sem volt sok, egy pályakezdő rádiós (mert Miklós akkor kezdett rádiózni) és egy gondnoknő fizetése nem volt valami eget verő... Akkor már nem ő vezette az intézményt, de esténként, munka után mindig leült közénk, bekapcsolódott a beszélgetésekbe...
Sokunk sorsát meghatározta, meghatározták, mert ebben bizony benne volt Erzsi a felesége is... az, hogy úgy jártunk oda mintha hazamennénk... Ki gondolta volna akkor, a vitatkozós estéken, hogy egy majdani Táncsics Mihály díjas egyetemi tanárt hülyézünk le? Mert ugye, a vitákba az is belefért...
Nem volt eredménytelen a munkájuk... Az irodalmi körösök közül szinte mindenki újságíró lett, Szabados Árpád tanítványai Párizsig jutottak, Bucz Hunor fiataljai a színházi életben lettek sikeresek... Nélkülük, az újpesti szoba-konyhákban élő, szegény sorsú gyerekeknek egy ilyen életpálya elérhetetlen lett volna...
Miklós sikeres újságíróként, riporterként sem tudott lemondani a "népnevelésről", 1993-ban a Kodolányi János Főiskola kommunikációs tanszékének alapító vezetője lett. A főiskola saját halottjának tekinti.
Mint ahogy mi is, a régi újpestiek...
Ég veled, Miklós!
...lassan jövünk mi is... lassan mindannyian elmegyünk...
De maradnak a fiatalok, akik reméljük, megőrzik mindazt, amit tőled tanultak...
Szerző: Mikulás Anna
