A színházat szeretők már bizonyára olvasták a hírt, miszerint Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere a Vígszínház igazgatójának Rudolf Pétert nevezte ki.
Örülök annak, hogy a főpolgármester véget vetett annak a minden érintettet megalázó helyzetnek, ami jó ideje a színházban, a színház körül zajlott.
Nemcsak azért örülök, mert a szívemnek kedves döntés született.. (erről egy korábbi posztomban ITT írtam)
Akkor egy kedves kommentelőm, Gelencsér Lajosné ezt írta " Az idő majd sok mindent igazolni fog! "
Bizony, az idő.... Vajon sikerül-e megvalósítania Rudolf Péternek azt a célt, amit kitűzött?
"A Vígszínháznak szellemi mágnesként kell működnie!... ...Én hiszek abban, hogy amikor születik egy remekmű, valaki ír egy verset, novellát, regényt; forgat egy felkavaró filmet, megrendez egy zseniális színdarabot, eljátszik egy nagy szerepet, akkor annak hatására egy kicsit talán javul a morális statisztika. Jobbá leszünk. "
Olyan időben kapta a megbízást, amikor mindannyian válsághelyzetben élünk...
Soha meg nem élt helyzetben, karanténban otthon ücsörgünk... lógunk a neten és fogalmunk sincs mikor mehetünk színházba... Neki (Rudolf Péternek), nekik (a Vígszínház társulatának) pedig arról, hogy mikor kezdhetnek el, dolgozni, játszani...
Hátborzongatóan abszurd helyzet...
Mégis... Nekem azt jelenti ez a döntés, hogy bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, azért az élet megy tovább...
....reménykedhetünk, hogy (talán) nem is olyan sokára újra ott lehetünk - mindannyian...
(fotó: TACE https://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=55)
videó: youtube - Groupama Biztosító feltöltése)
