Bodrogi Gyula...
Ááááááá... el sem hiszem, hogy már 87 éves!
Amikor először láttam, pont így nézett ki. Úgy 28 éves lehetett én meg nagyon tini... A moziban találkoztunk. Mit mondjak, azonnal elájultam tőle! Pedig ő még kezdő színész volt, s olyan színész óriások között szerepelt, mint Páger Antal, Várkonyi Zoltán, Szendrő József vagy a felejthetetlen Rajz János... Jó film volt a bendzsós svihák, Tamburás és a hozzá csapódott fiatalok életéről, sorsuk változásáról szóló Hattyúdal. A film sikeres, a benne elhangzó dal, a Villa Negra románca nagy sláger lett...
Hallga csak... Itt lehet látni a Gyulát, meg hallani is - ő is énekel! Igazi csemege a magyar filmtörténetből:
Megnéztem vagy tízszer, tizenötször csak a Gyula miatt! Kilógtam a sorból, mert a lányok kedvence a hasonló korú, nagyon jóképű, sármos, elegáns, zengő hangú Sztankay István volt a filmből. Nekem nem. Engem a Gyula vagánysága, humora fogott meg. Azt sugározta a filmvászonról, amilyen valójában is: hétköznapi mégis különleges fickó, olyan akivel jó lehet együtt lenni, együtt élni!
Nem véletlenül választotta társául első felesége, a már akkor befutott fiatal színésznő, Törőcsik Mari! Aki, bár drámai színésznő volt, a Gyulával mégis szívesen táncolt, énekelt, bolondozott. Nem is akármire, a hatvanas évek sok hóbortos tánca a twist, a shake, cha-cha között a legugrálósabbra, legbutuskábbra, a lett kiss-re - fantasztikusan...
Következő találkám a Gyulával színházban volt. Potyajegyet kaptunk valakitől, azért mentünk el az előadásra. Újpesten, ahol én születtem és felnőttem nem volt divat a színházba járás az ott élők között. Nem azért, mert nem lett volna rá igény. Egészen prózai oka volt. Az összes pesti színház a város belvárosában volt, ahonnan az előadás végeztével meglehetősen körülményes volt hazajutni Újpestre, a város szélére. Az egyetlen opció az utolsó villamos volt. Még taxit sem fogadhattunk a késői órán, mert olyan kevés volt belőlük a városban, hogy válogathattak az utasok között. S bizony válogattak, nem akadt köztük egy sem, aki kifuvarozta volna az ember színház szerető lányát a végekre... Autó! Az kérem szépen, még a Nagy Embereknek sem volt akkoriban! Maradt az utolsó villamos. De azt elérni csak az Angyalföld csücskén lévő József Attila Színházból lehetett, a Vígszínházból már nem. Ez a színház nem volt népszerű a művészvilágban. Azért nem mert az akkori kultúrpolitika a neki nem tetsző elveket valló színészeket ide száműzte a Nemzetiből, a Madáchból a Vígből... Ennek köszönhettük mi, józsefattilások, hogy olyan nagy művészeket láthattunk a színpadon, mint Darvas Iván, Váradi Hédi vagy a tragikus sorsú, bűbájos színésznő Domján Edit. Mert az első színház látogatásom után, (naná!) józsefattilás lettem, premier bérlettel! Hiszen ott játszott a Gyula! A Bodrogi - aki friss diplomásként szerződött a színházhoz és 25 évig ott is maradt, vezető színészként! ( Ma már a József Attila Színház örökös tagja!) Minden darabot láttam, amiben csak fellépett. Pedig nem volt könnyű szerelem! Egyszer valahogy lemaradtunk a villamosról. Tél volt és hideg. Nem volt más választásunk, mint gyalog haza menni Újpestre. Selyem harisnyában, körömcipőben a macskaköveken... Nem hazudok, mire hazaértünk a cipő tönkre ment, a harisnya ráfagyott a lábunkra. Úgy szedtük le, mintha üveg darabkák lettek volna... Na akkor mondta is anyám:
- A franc a Gyuládba!
Túléltem valahogy azt is, hogy a Gyulának új szerelme, új felesége lett a színésznő Voith Ági személyében. Sőt! Megbocsátottam a művésznőnek, még meg is szerettem, miután láttam, hallottam őket együtt a Kaktuszvirága című darabban. Jók voltak! Nagyon átjött az új érzés, új szerelem hangulata a nézőtérre is...
Rég volt, szép volt DE! igaz volt! Teltek múltak az évek, Bodrogi Gyula változatlanul a magyar közönség és az én kedvencem maradt. Össze is futottam vele az évek során egy díjátadón, ahol párjával, a hajdani modell Vass Angélával jelent meg, aki immár negyven éve a társa.
Akkor valahogy nem adódott alkalom arra, hogy beszélgessünk. Nem olyan régen azonban a József Attila Színház felé vitt az utam. Nagyon szépen átalakították, felújították. A Váci úti széles járdán, kinti, külső kerengőt is kialakítottak, padokkal, fákkal, ahol megpihenhet az arra járó. A színházi előadások szünetében pedig kijöhet levegőzni egy pohár pezsgővel... Néztem az épületet elméláztam az emlékeken, lehuppantam az egyik padra. Akkor vettem csak észre a másik padon napfürdőző férfit... Láss csodát! Bodrogi Gyula volt... Nem tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam:
- Újra itt, Művész Úr?
Rám nézett, aztán fel a színház épületére, majd így válaszolt:
- Újra itthon, csókolom!
Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magam. Elsiettem, nem tudtam elmondani neki, hogy milyen nagy rajongója voltam, vagyok... elmondtam hát most, 87. születésnapján... talán örül majd neki...
***
Bodrogi Gyula színművész
wikipédia
(Budapest, 1934. április 15. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Első felesége Törőcsik Mari, a második Voith Ági volt. Jelenlegi élettársa Vass Angéla. Fia, Bodrogi Ádám. Unokái: Bodrogi Bence, Bodrogi Enikő.
Ami nem maradhat el, legfinomabb receptje - mert nemcsak kitűnő színész, remek szakács is..
Bodrogi tekercs
Hozzávalók:
1 közepes füstölt csülök
babér levél, fokhagyma, szemesbors (a főző léhez)
hagyma
pirospaprika
bors
mustár
3 db savanyú káposzta levél
A csülköt olyan puhára főzzük, hogy a hús leváljon a csontról. Majd ledaráljuk, a felkockázott hagymával, paprikával, borssal mustárral jól összegyúrjuk. A kész masszát a káposzta levelekbe göngyöljük, jó bőven meglocsoljuk tejföllel, megszórjuk őrölt chili paprikával. Pár órára hűtőbe tesszük. Pirítóssal tálaljuk.
Érdemes kipróbálni...
Isteni!!!!
(videók: youtube - Villa Negra - Szabolcs Pető feltöltése, Jamaikai Trombitás - Pogány Koppány feltöltése, lettkis - csumbera feltöltése)
fotók: pinterest, színház.hu, velvet)
