Nem tudom igazán megfelel-e a cím a valóságnak... Ha a művésznő, jelesen Eszenyi Enikő facebook oldalán közreadott rövid posztban nem szerepelne egy félmondat, amolyan, "naodaszúrokmégegyet" tipusu akkor igaz lenne, hogy elköszönt a nézőktől és a színházi világtól a Vígszínház eddigi igazgatónője. De ott van az a fránya félmondat, ott van! Pedig olyan szépen fogalmazta meg!
"...arra az elhatározásra jutottam, hogy a magam és mások méltóságának megőrzése érdekében a Vígszínház vezetésére beadott pályázatomat – annak ellenére, hogy a szakmai bizottság azt találta a legjobbnak – visszavonom, vígszínházi munkámat befejezem azzal a hittel, hogy Thália örök és halhatatlan. "
Így bizony már nem igaz az, hogy elköszönt. Keserű szájízzel lemondott, mert le kellett mondania. A Vígszínházban dolgozók közül 113-an szavaztak ellene és mindössze öten(!) rá.
Nézzük csak...
...mi az ami nekem ebből nem tetszik? Az, hogy "annak ellenére, hogy a szakmai bizottság azt találta a legjobbnak"....
Tény, hogy az igazgatói pályázatok elbírálására alakult szakmai bizottság hat igen és három nem szavazatot adott neki, szemben a másik induló Rudolf Péter pályázatával, amire négy igen és három nem szavazat érkezett, ketten pedig tartózkodtak a szavazástól. A harmadik induló, Csányi János nem kapott egyetlen szavazatot sem.
Kétségtelen, a szakmai bizottság őt ítélte jobbnak. Azt, hogy minek alapján, nem igazán lehet tudni. Ugyanis a folyosói hírek szerint, Eszenyi Enikő 250(!) oldalas pályázatot készített, ami igazán komoly munka. Az ilyen nagy lélegzetvételű irományokkal az a baj, hogy pont azok nem olvassák el (időhiányában vagy másért), akiknek kellene... (csak halkan mondnom!), hogy én - mint sima mezei színházlátogató - tökéletesen megértem, mert már a régi öregek is megmondták, hogy az aki húsz mondatot ír arról, amit háromban is elmondhatna, egyéb aljasságokra is képes... Elolvastam viszont Rudolf Péter pályázatából a személyes motiváció című részt, aminek egyik bekezdése különösen megragadott:
"Nyilván egy ilyen pályázatban ennek a negyven évnek a tapasztalatait kell összefoglalnom és a Vígszínház jövőjéhez társítanom. Sosem voltam elitista. Gyűlölöm a sznobizmust. Mondhatnám népszínházi alkatú polgár ember vagyok. Tekintettel arra, hogy a Vígszínházat egy polgári múltú népszínháznak látom, ezt a tényt tekinthetjük egy fontos kapcsolódási pontnak is. Hiszek abban, hogy önmagában nem minősít egy műfaj. Ha többrétegű az előadás, széles nézői „merítéssel” tud működni. Ki-ki meglelheti benne a maga örömét. Ezt tekintem népszínházi működésnek. "
( Rudolf Péter pályázatának részlete a szinház.online.hu (KATT) oldalon olvasható)
Be kell vallanom, jobban kedvelem Rudolf Pétert, mint Eszenyi Enikőt. (Ízlések és pofonok, ugye...) Bár kétségtelen, elismerem Eszenyi Enikő képességeit. Csodáltam is - jaj, nagyon! - amikor az elmúlt tíz évben (a Kossuth- és Jászai Mari díja után) a Forbes magazin kétszer is (2015; 2016) az év legbefolyásosabb nőjének választotta az ország kulturális életében.
Ez a cím, azért már képes arra, hogy elszaladjon az ember nőjével, főleg színésznőjével a ló! Még annyira is, hogy (több más, megalázó főnöki modortalanság után) hozzávágja a cipőjét az egyik beosztottjához! A nagy primadonnák bármit megengedhetnek maguknak... Valóban. A primadonnák igen, de a főnökök már nem! Az igazgatók pedig végképp nem! Nekik emberek sorsával kell törődniük, a színészeik lelkét kell simogatniuk, úgy, hogy az mindenkinek tessék, s legfőképpen a nézők jöjjenek jól ki belőle. Mert ha nem így van, akkor bizony bezár a bazár - színész nélkül még a patinás színház is.
Most aztán akadnak olyanok, akik politikai fondorlatokat látnak bele a dolgok ilyetén alakulásába... Pedig tessék elhinni, nincs itt kérem semmi látnivalója a politikának (még akkor sem, ha oly' nagyon szeretné). A képlet egyszerű: egy jó színésznőnek tíz év elég volt arra, hogy elhiggye önmagáról: Istennő! Nem az. Emberből van ő is, esendő, sebezhető éppen úgy, mint mi, mindannyian - még akkor is, ha hatalom van a kezében...
Hogy is énekelték ketten együtt hajdanán?
Na igen! Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész - szerelemhez, szerelem kell és kész...
Egy társulat vezetése, a patinás Vígszínház igazgatása már nem ilyen egyszerű...
Oda komoly szakember kell. Olyan, mint Rudolf Péter, aki mindent tud a színészetről, amit csak kell, talán még annál sokkal többet is... Elegendő csak megnézni a nagysikerű "Beugró" című tévésorozat egy-egy epizódját...
Rudolf Péter pályázata még érvényes. Sorsáról és az igazgatói posztról a fővárosi közgyűlés dönt - március végén - az eddigi hírek szerint... A kialakult vészhelyzet miatt mikor azt nem lehet tudni... de előbb, utóbb sort kell keríteniük erre...
Reméljük, a döntéshozók, a kényszerű pihenés alatt találnak időt arra is, hogy megnézzék valamelyik epizódot, vagy esetleg újra pörgessék az Üvegtigris című filmet... s azután döntenek majd - legjobb belátásuk, igaz szívük szerint...
(fotók: pinterest.com
videók: youtube)
